Amikor önazonos a munkám, akkor belső motivációból dolgozom. Van energiám, van kedvem dolgozni. A munkám egy fontos hobbivá alakul, mert azt csinálom, amit szeretek.

Ma a nemzetközi és hazai felmérések egybehangzóan azt mutatják, hogy az emberek 85%-a nem szereti a munkáját, és nem érzi magát elkötelezettnek. Pedig szinte mindenki szeretne olyan munkát végezni, amiben megtalálja önmagát, aminek értelme van, és amiben sikeresnek élheti meg magát.

Vajon én megtaláltam azt, amit szeretnék dolgozni? Ha nem, akkor mi lenne az? Ha igen, hogyan tudnám ezt úgy csinálni, amiben otthon vagyok? Mit tudok tenni saját magamért? Hogyan tudom megtalálni a belső motivációmat a munkámban?

- mi az, ami engem érdekel?
- mi az a munka, amit akkor is szeretnék, ha minden munka fizetsége azonos lenne?
- mi az a munkámban, amit nem érzek tehernek, nem élek meg munkának?
- mikor érzem jól magam munka közben?

Meg tudjuk keresni min szeretnénk változtatni: azon amit dolgozok, vagy azon ahogyan. Sokan új területre vágynak, mással akarnak foglalkozni, mert nem találják meg magukat a szakmájukban. Mások valójában a jó területet találták meg, de másképp tudnak kibontakozni, és a munka hogyanján szükséges változtatni.

Narratív megközelítés - a saját történetem

A narratív megközelítés egyre nagyobb figyelmet kap az elméleti társadalomtudományok, valamint a pszichológia és a coaching területén is. A történetek általában izgalmasak, mivel az emberekben megvan a természetes nyitottság arra, hogy megosszák történeteiket, és kíváncsiak a létezés különböző változataira, mások történeteire. A történetmesélés – beleértve a meséket, a regényeket, a színházat és a filmeket – történelmi népszerűsége minden időben és minden kultúrában bizonyítja, hogy az embereknek mély és egyetemes igényük van a saját maguk és mások történeteiről való gondolkodásra. Önmagunk megosztása, másokhoz való kapcsolódás, és mások tapasztalataiból való tanulás mind az elmesélt történeteken keresztül lehetséges.

A narratív pszichológia azt állítja, hogy saját identitásunk lényege az életnarratívánk. Ha feltesszük azt kérdést: "Ki vagyok én?" nagy valószínűséggel narratív formában, az élettörténetünk egy változatát elmesélve adjuk meg a választ. Ki vagyok én? Mi a fontos számomra? Hogyan látok másokat? Mit akarok az élettől? A narratíva összekapcsolja a tényeket és azt ahogyan megéltem az eseményeket, így a történéseket koherens magyarázattá formálja. A narratíva megfelel a belső valóságnak. A narratíva megteremti a múlt jelentését, a jelen horizontját és alakítja a jövő lehetőségeit. A narratív pszichológia szerint maga az identitás a személyes élettörténet létrehozása és újraalkotása, vagyis történeteinkben létezünk. A saját narratívánk az a prizma amin keresztül a világot látjuk, ahogyan Sarbin, a narratív pszichológia egyik alapítója fogalmaz.

A coaching folyamatban éppen ezért tudjuk jól használni a narratív megközelítést. A történetek elemzésén keresztül felfejthetővé válik a jelen valóságunk. Történeteink mélyebb megértésében fel tudjuk használni a narratív elemzés módszereit is, amelyek arra épülnek, hogy a történeteinkben megjelenő nyelvi elemek – szavak, megfogalmazások – kifejezik a bennünk rejlő gondolkodási és érzelmi mintázatokat, amelyeket sokszor magunk sem ismerünk fel.

Mivel a történeteinket folyamatosan alkotjuk magunkban, így a coaching során is újra alkothatjuk egy-egy ponton saját történetünk egy-egy epizódját. A coaching folyamat alatt újra gondolt történetekről készült elemzések pedig visszajelzést adnak arról, miben változott közben az, ahogyan önmagunkat és a világot látjuk. A történetek újra alkotásán keresztül átírható nem csak a múlt értelmezése és a jelen világlátása, hanem a jövő lehetőségei is megváltoznak ezáltal.

Alkossuk meg azt a történetet, amiben számodra a munka öröm és energia forrás!

További narratív coachingra épülő programok, események >